A dél-koreai MV Szevol nevű komp 2014. április 16-án szenvedett végzetes balesetet. A hajó helyi idő szerint délelőtt 9 óra (magyar idő szerint hajnali 2 óra) körül adott le vészjelzéseket kb. 3 km-re Kvanmedo szigetétől, majd hamarosan felborult és két óra alatt elsüllyedt. Kb. 470 személy tartózkodott rajta, többségük az Anszan városi Tanvon középiskola diákjai, akik Incshonból Csedzsura utaztak.
Sok utast a környékbeli halász- és kereskedelmi hajók mentettek ki, mielőtt a koreai partiőrség és haditengerészet hajói, illetve helikopterei megérkeztek. A mentésbe több száz búvárt, rajtuk kívül távirányítású eszközöket, darukat és szakembereket is bevontak. A balesetet 172-en élték túl, legalább 293-an meghaltak.
A legutóbbi súlyos dél-koreai kompbaleset 1993 októberében történt, akkor 362 utasból 292-en vesztették életüket.
Háttér
A hajó
Az MV Szevolt a japán Hajasikane vállalat gyártotta, és szolgálatát 1994-ben kezdte meg. Dél-Korea 2012 októberében vette át Japántól. Azóta további utaskabinokat építettek be, megnövelve a hajó utasszállítási kapacitását 181 fővel, súlyát 239 tonnával. A 6825 tonnás hajó 146 m hosszú, 22 m széles; 921 utas, 180 jármű és 152 konténer szállítására alkalmas. A hajó maximális sebessége 22 csomó (41 km/h).
A hajó rendszeres ellenőrzéseken esett át, koreai működését 2013. március 15-én kezdte meg. Utoljára 2014. február 19-én esett át egy közepes mértékű biztonsági átvizsgáláson.
Utasok
A hajón tartózkodó személyek számáról különböző adatok láttak napvilágot, az egyes jelentések 459–477 személyről beszélnek. Közülük kb. 320–325 főt az Anszan városi Tanvon középiskola diákjai, kb. 15-öt tanáraik, kb. 30 főt pedig a személyzet tett ki.
A baleset
A hajó egy 400 kilométeres, sűrűn hajózott útvonalon közlekedett Incshon és Csedzsu között, mikor április 16-án reggel víz került a hajóba. A dőlés kb. 25 km-re a délnyugati parttól kezdődött. A hivatalos álláspont szerint a baleset oka egy éles kanyarodás volt, mely helyi idő szerint 8:48 és 8:49 között történt. A baleset idején a tenger nyugodt volt, sziklák vagy zátonyok nem voltak a közelben. Az utasok úgy érezték, megbillent a hajó.
Jelentések szerint rögtön a baleset után a kapitány visszatért a kormányhoz, és megkísérelte kiegyenesíteni a hajót. 8:55-kor a komp kapcsolatba lépett a csindói hajóirányító központtal, és kérte őket, értesítsék a partiőrséget, hogy a hajó billeg és veszélyben van. 8:58-kor egy szülő, miután gyermeke szólt neki, értesítette a partiőrséget, hogy a hajó megdőlt. Nem sokkal később állítólag egy nagy dörej hallatszott, a távbeszélőrendszeren keresztül pedig az utasokat többször arra szólították fel, hogy ne mozogjanak. 9:07-kor a központ kapcsolatba lépett a komppal, ekkor a hajóról megerősítették, hogy felborult. 9:14-kor a személyzet közölte, hogy a megdőlés miatt lehetetlenné vált a menekülés. Négy perc múlva hozzátették, hogy több mint 50 fokkal dőlt meg a hajó balra. 9:23-kor a központ utasította a hajó személyzetét, hogy a hangosbemondó rendszeren keresztül kérjék meg az utasokat mentőmellényeik felvételére. A személyzet válaszában közölte, hogy a hangosbemondó rendszer nem működik.
9:30-ra a hajó tovább dőlt 20 fokot balra. 11:18 körül a hajó orra elmerült, 2 m magasan és 20-30 m hosszan látszott ki a vízből. Két nappal később, április 18-án reggel 8 órakor már csak egy méter magasan állt ki a hajó orra a vízből. Délután 1 óra 3 perckor teljesen elsüllyedt.
A kimentett utasok elmondásuk szerint nagy zajt hallottak, és a hajó hirtelen megállt – mintha földet ért volna, noha a víz ott 37 méter mély volt. Szintén elmondták, hogy a hajó távbeszélőrendszerén keresztül azt mondták nekik, miközben süllyedt a hajó, hogy ne mozogjanak.
Elterjedt az a hír, hogy a hajó elsüllyedése után a bent rekedt utasok még szöveges üzeneteket küldtek hozzátartozóiknak és ismerőseiknek. Egy későbbi vizsgálatból azonban kiderült, hogy a hajóban lévő utasok 16-án dél és 17-én 10 óra között nem használták telefonjaikat, és az állítólagos üzenetek hamisak voltak.
Az óceán vize a baleset térségében 12 °C volt, ilyen hideg vízben a kihűlés tünetei 90 perc után jelentkeznek.
Okok
A partiőrség előzetes következtetése szerint a balesetet egy éles kanyarodás, és a rakomány ennek következtében történt megmozdulása okozta. I Szangjon professzor szerint az éles kanyar további előzménye lehetett a túl nagy sebességgel haladás (erre rácáfolnak a műszerek által mért adatok), majd ilyen sebességgel való áthaladás egy gyorsabb sodrású szakaszon, ahol egy akadály (például egy hullám) megjelenése indokolhatta a gyors irányváltoztatást. Kim Gilszu professzor szerint a hajó szerkezete is okolható a balesetért: a külső és belső erőhatások együttes fellépése miatt dőlhetett meg a hajó. Kong Giljong professzor szerint az éles fordulás mellett egy robbanás is történhetett mint másodlagos kiváltó oka a balesetnek. A nyomozás elején még a partiőrség azt is felvetette, hogy zátonynak ütközhetett a hajó. Később ezt az okot mint lehetségeset elvetette mind a kapitány, mind szakértők.
Mentés
Április 16-án 8:58-kor megindultak a dél-koreai haditengerészet erői több hajóval és számos katonával. A légierő is több légi járművet indított. A hadsereg 150 speciális katonát és 11 mentőt küldött.
Április 17-én reggel hat órakor 171 hajót, 29 repülőgépet és 30 búvárt vontak be a mentési munkába. A koreai partiőrség 20 búvárt küldött párokba szervezve. A haditengerészet is küldött 8 búvárt. Civilek is segítettek. Délután fél négykor már 555 búvár dolgozott.
Április 18-án 10:50-kor a búvárok bejutottak a hajótestbe, de nem jutottak az utasok közelébe. Magas nyomású oxigént pumpáltak be, abban a reményben, hogy néhány eltűnt utas a hajóban kialakult légbuborékban még életben van.
Április 19-én juttatták ki az első holttesteket a hajó negyedik emeletének kabinjaiból. A partiőrség tervbe vette, hogy megemelik a hajót két-három méterrel, melyhez 3 daru érkezett a helyszínre.
A fentiek mellett távirányított víz alatti járműveket is bevetettek, valamint külföldi szakembereket és úszódarut is a helyszínre rendeltek, hogy segítsék a több száz búvár munkáját.
A mentésben részt vevő búvárok közül a kimerültség mellett többen keszonbetegséget kaptak. Két búvár életét vesztette a keresés során.
Túlélők és áldozatok
Az első jelentések szerint 368, a süllyedő hajóból korábban kiugró utast sikerült kimenteni a vízből. A dél-koreai kormány későbbi pontosításában 295 eltűnt utasról beszélt. Utóbbi hivatalos adatok szerint a túlélők száma 172, a halálos áldozatoké 293; 11 főt eltűntként tartanak nyilván. Várható, hogy a keresett utasok nem mindegyikét találják majd meg a hajó testében, feltehetően többüket elsodorta a tenger, erre utalnak a komptól nagy távolságra talált, valószínűleg tőlük származó tárgyak.
Külföldi segítség
Egy amerikai hadihajó és helikopterei is segítettek a mentőakcióban. A mentőhelikopter azonban nem kapott engedélyt a koreai haditengerészettől, így nem vehetett részt. A japán partiőrség ajánlatát a koreai partiőrség elutasította, megköszönve a szándékot, de nem tartottak igényt speciális segítségre. A hajóban rekedt utasok kereséséhez később Hollandiából szakembereket, Japánból a hajó építőit hívták segítségül, Kínától pedig úszódarukat kértek.
Nyomozás
A dél-koreai partiőrség a baleset napján nyomozást indított, különösen a kapitányra, I Dzsunszokra összpontosítva. A kapitányt április 19-én letartóztatták, egyebek mellett gondatlanság és a tengeri jog megsértésének vádjával. Egy videó tanúsága szerint az elsők között hagyta el a hajót. Az is kiderült, hogy a harmadtiszt, akire a kapitány bízta a kormányzást, és aki a balesetet közvetlenül megelőző manővert végrehajtotta, nem rendelkezett megfelelő tapasztalattal. A hajó túlélő legénységéből mindenkit, akinek köze volt a hajó vezetéséhez (15 fő), őrizetbe vettek gondatlanság és a segítségnyújtás elmulasztásának vádjával. Nyomozás indult továbbá a hajó tulajdonosa és üzemeltetője ellen, ugyanis több szabálytalanságra is fény derült: a hajó túl volt terhelve, hagyták hibásan közlekedni, és a személyzet feltehetően nem volt eléggé képzett. Őrizetbe vették az üzemeltető vállalat vezérigazgatóját és négy középvezetőjét; a tulajdonos és fia ellen hajtóvadászat indult. Az üzemeltető céget egyébként a baleset előtti években többször is megbüntették kisebb balesetek, mulasztások miatt.
Júniusban kezdődött a tárgyalás a hajó személyzete fölött. A kapitányt és három főtisztet emberöléssel vádolnak, melyért akár halálbüntetést is kaphatnak; két tengerész a hajó elhagyása miatt életfogytiglani börtönbüntetésben részesülhet; a legénység többi tagját pedig szintén letöltendő szabadságvesztésre ítélhetik gondatlanság és a mentéssel, segítségnyújtással kapcsolatos szabálysértések miatt. Ítélet novemberben várható.
Reakciók
Pak Kunhje dél-koreai elnök maximális erőfeszítésre utasított, minél több túlélő megmentése érdekében. Április 17-én meglátogatta a helyszínt is. A politikai pártok felfüggesztették választási kampányukat. A baleset után az elsők között fejezte ki részvétét az amerikai, a vietnami és a kínai elnök, valamint számos ázsiai politikus. Részvéttáviratot küldött Áder János magyar köztársasági elnök is.
Április 17-én a hajót működtető vállalat képviselője bocsánatot kért a balesetért. 19-én a kapitány is bocsánatot kért, amiért „zavart okozott”; azt, hogy az utasokat a helyükön maradásra szólították fel, azzal indokolta, hogy féltette az utasokat az elsodródástól, ha idő előtt kiugranak.
Pak Kunhje elnök „érthetetlennek és gyilkossághoz hasonlónak” nevezte a kapitány és a legénység néhány tagjának viselkedését.
Április 27-én Csong Hongvon dél-koreai miniszterelnök bejelentette lemondását, felelősséget vállalva a baleset utáni kormányintézkedések hibáiért. A miniszterelnököt és kormányát ugyanis sokan kritizálták a baleset kapcsán. Pak Kunhje elfogadta a lemondást, de később e döntését visszavonta, a miniszterelnök végül a helyén maradt.
Az államfő május 19-én televíziós üzenetben bocsánatot kért a koreai lakosságtól a katasztrófáért, válaszul a kritikákra, melyek a hatóságok intézkedéseit illették. Egyúttal ígéretet tett az ország biztonsági előírásainak átfogó reformjára, valamint bejelentette a partiőrség feloszlatását.
Utóélet
Kang Mingju, a Tanvon középiskola igazgató-helyettese megmenekült a hajóról, de később felakasztva találták Csindóban, valószínűleg öngyilkos lett. A rendőrség egy jegyzetet talált tárcájában, melyben az igazgató-helyettes leírta, hogy ő szervezte a kirándulást, melyre a hajó utasainak nagy része tartott. Leírta, hogy túl fájdalmas lenne egyedül túlélnie úgy, hogy annyi diák odaveszett.
Júniusban Pak Kunhje államfő leváltotta a kormány hét miniszterét, azzal a szándékkal, hogy a kormányban – a kompbaleset miatt – megingott bizalmat helyreállítsa.
A komp tulajdonosának, Yoo Byung-eun-nak a holttestét 2014. júniusában találták meg egy kerti szekrényben, de csak júliusra sikerült azonosítani.
FORRÁS: WIKIPÉDIA
FORRÁS: WIKIPÉDIA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése